Különleges kitüntetésben részesült tavaly év végén dr. Polner Kálmán, a Szent Margit Kórház Nephrológiai Osztályának osztályvezető főorvosa: az Astellas-díj – Az Év Orvosa pályázaton, ahol a szakma és a betegek internetes szavazása alapján elismerő oklevelet kapott. A díjról, szakmáról és óbudai kötődésről kérdezte az Óbuda Újság.

– A nephrológia rendkívül speciális terület az orvosi hivatáson belül. Hogyan választja ezt egy fiatal orvos?

– Édesapám körzeti orvos volt egy alföldi faluban, ahol mindenki nagy tisztelettel vette őt körül. Nagyon büszke voltam rá. Mégis amikor a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban végeztem, édesapám kívánsága volt, hogy műszaki pályára menjek. Fél évet jártam a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára, amikor már saját döntésem alapján megszakítottam a tanulmányaimat, és Pécsi Orvostudományi Egyetemre felvételiztem.

– Már ekkor érdekelte a nephrológia?

– Az egyetemen tudományos diákköri tagként aKísérletes Sebészeti Intézetben dolgozhattam, az ottani, állatokon végzett vesetranszplantációs kísérletek során az volt a feladatom, hogy a vesék mikro-/makroszkópos keringési vizsgálatához úgynevezett korróziós készítményeket csináljak. Úgy éreztem, csodálatos világba csöppentem, felfedeztem, milyen fantasztikus szerv a vese, és ekkor döntöttem el, hogy nephrológus leszek.pollner2-e1429614541579

– Hol kezdett az egyetem után?

– Zalaegerszegen, az I.sz. Belgyógyászati Osztályon, az ugyancsak Pécsről érkezőPatakfalvi Albert tanár úr irányítása alatt. Így nyílott lehetőség arra, hogy már egészen fiatalon vesebetegek vizsgálatával és gondozásával foglalkozhattam. Abban az időben, a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején a legnagyobb problémát a veseelégtelenségek kezelése okozta, akkoriban csak az egyetemeken volt kis kapacitású művese állomás, így a mi betegeink nem jutottak művese-kezeléshez. Ekkoriban kezdett elterjedni Magyarországon az úgynevezett hasi vagy peritonális dialízis, ami mai szemmel már egy nagyon primitív eljárásnak tűnik, de akkor lehetővé tette, hogy művese-állomás nélkül ellássuk a betegeket. Én ennek a módszernek a tanulmányozásában vettem részt, de mivel költséges eljárás volt, erre a kórház sokáig nem adott engedélyt. Úgy hároméves orvosként kerültem szembe egy olyan helyzettel, amikor döntenünk kellett: alkalmazzuk a módszert, vagy a beteg meghal. Életemben először csináltam ilyet, desikerült, és ezzel megmentettük a beteg életét. Hihetetlen élmény volt. Ezután már rendszeresen alkalmazhattuk a peritonális dialízist, amivel további kiemelkedő eredményeket értünk el.

– Hosszú út vezetett Óbudára?

– 1986-ban Taraba István professzort kérték fel a Margit Kórház újonnan felépült nephrológiai osztályának a vezetésére, amihez egy 12 kezelőhellyel rendelkező művese állomás is tartozott. Akkor ez volt az ország legjobban felszerelt nephrologiai központja. Ő hívott meg ide személyesen. Professzor úr a hazai nephrologia legkiemelkedőbb egyénisége volt, aki mellett 5 évig dolgozhattam. Kapcsolatunkat váratlanul fellépő halálos betegsége szakította meg.  Ennek az osztálynak vagyok most az osztályvezető főorvosa 1997-óta.

– Óbudára is költözött a család?

– Igen. Hosszú ideig a békásmegyeri lakótelepen éltünk, aztán egy csillaghegyi családi házba költöztünk, amelyet magunk építettünk. Nagyon megszerettük a kerületet.

– Az Év Orvosa elismerést a betegek szavazták meg önnek. Mi a titok? Hogyan nyeri el egy orvos ennyire a betegek bizalmát?

– Szerintem csak annyi a titok, hogy szeretni és tisztelni kell a embertársainkat, különösen a hátrányos helyzetű, kiszolgáltatott beteg embereket. A mai világban előterébe került az egyéni érdek hajszolása, és háttérbe a megbecsülés és a tisztelet. Úgy gondolom, az orvosi hivatás csodálatos lehetőség arra, hogy jó példát mutassunk a humánus magatartásra, betegeink iránti tiszteletre és szeretetre. Ezt a szeretetet pedig tőlük százszorosan kapjuk vissza. Ezért az orvosok boldog emberek. A pályám során elnyert elismerések közül az egyik legkedvesebb az Óbuda Lakosságának Egészségéért-díj, amelyet 2011-ben kaptam meg, ugyanis az Önkormányzat ezt a díjat is a betegek javaslatai alapján ítéli meg.

K.Gy.

203128