San Marco Szabadegyetem és Egészségakadémia
Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata, a Szent Margit Rendelőintézet és a Szent Margit Kórház közös rendezvénye
Következő előadás: 2016. november 21. (hétfő) 18.00 óra
Helyszín: Óbudai Társaskör, 1036 Budapest, Kiskorona utca 7.
Előadó: Dr. Zboray Géza biológus
Az előadásról….
Hallott már ilyet?
(Hallásunk és egyensúlyérzékelésünk. Szerkezetek és működések.)
Az embernek alapvetően fontos az, hogy térbeni helyzetéről, környezetének 
hangjairól, zörejeiről és ezen keresztül várható eseményeiről minden pillanatban hiteles képet kapjon. E jelzések érzékelése hiányában, vagy ha ezen információk valamiért tévesen vagy hiányosan kerülnek észlelésre, számos életfunkciónk, károsodhat, netán testi épségünk, létünk is veszélybe kerülhet. Az is lényeges hogy saját hangadásunkról is pontos visszajelzéseink legyenek, e nélkül ugyanis környezetünk számára nem tudunk korrekt és érthető jelzéseket adni. Az említett funkciók ellátására a törzsfejlődés során, a gerinces állatokban és az emberben egyetlen közös és összetett szerv, a halló és egyensúlyérző szerv alakult ki, mely halántékcsontunkban, elsősorban annak sziklacsonti részében foglal helyet. A halló-egyensúlyérző szerv bőségesen beidegzett érzéksejtjei, az ún. szőrsejtek, mikroszkopikus méretű képletek. A bennük kialakult ingerület egy ugyancsak összetett idegen, a halló-egyensúlyérző idegen keresztül vezetődik az agyba.
Az említett úton szállított idegi impulzusok „értelmezése” és a válaszreakciók kialakítása az agyvelő különböző részeiben történik. A hallással kapcsolatosan, első közelítésben, az tűnik természetesnek hogy a különböző állatok, állatcsoportok is nagyjából ugyanúgy vagy közel hasonlóan hallanak, mint mi. Ez azonban nem igaz, elég csak a denevérek vagy a cetek példájára gondolnunk, melyek olyan hangokkal (ultrahangokkal) kommunikálnak, amelyeket mi meg sem hallunk. Az előadás röviden kitér ezekre a variációkra, a hallás és az egyensúlyérzés szerkezeti és működési sokféleségére is.
Az előadóról…
Dr. Zboray Géza egyetemi tanulmányait 1964-ben fejezte be az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán. Még ugyanezen évben hívták meg a mai nevén Anatómiai, Sejt – és Fejlődésbiológiai Tanszékre, ahol tudományos munkája során először endokrinológiával-mellékvese vizsgálatokkal, később sejtbiológiával, autofágia kutatással, végül az idegrendszer evolúciójával foglalkozott.
Oktatási tevékenysége során biológus hallgatóknak tanított összehasonlító anatómiát, szövettant és fejlődéstant főkollégiumokban és gyakorlatokon. Evolúciós érdeklődésének folyományaként tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Elméleti Biológiai Bizottságának, később Palkovits Miklós akadémikus meghívására egy ciklusban tagja lett az Idegtudományi OTKA Zsűrinek. A Semmelweis Egyetemmel közösen tartott doktori kurzusnak (összehasonlító neuroanatómia) volt szervezője és egyben egyik előadója éveken keresztül. Több egyetemi tankönyvnek szerkesztője és szerzője, összehasonlító anatómiai praktikum c. munkája több mint harminc évig képezte alapját a biológus hallgatók anatómiai gyakorlatainak. Összehasonlító Metszetanatómiai Atlasz című műve a magyar kiadást követően a Springer Kiadónál angolul is megjelent. Négy alkalommal nyerte el a hallgatók által titkos szavazással javasolt és a Kar által adományozott elismerést (A Kar kiváló oktatója). Két ciklusban választották meg a Természettudományi Kar tanácsa tagjának. Az Egyetemi Tanácsnak egy cikluson át tagja. Munkáját több kitüntetéssel, többek között kormánykitüntetésekkel is elismerték.
san_marco_a3_05-1
