A Szent Margit Kórház 2013 óta szervezi meg a Margit-napi programsorozatot az intézmény „születésnapjához” kötődően.

Június 2-án szombaton családi nappal egybekötött főzőversenyt tartottunk a III. kerületi Barátság és Szabadidő Parkban, ahol a Kórház munkatársai 14 csapatot alkotva, ízletes ételek készítésével versenyeztek egymással. Igazi kulináris élményben volt része valamennyi résztvevőnek. Különféle receptek alapján elkészített székelykáposzta került idén terítékre. A csapatok nehéz döntési helyzetbe hozták a főzőverseny sokat látott és tapasztalt séfjeit, Beleznay Tamás sztárséfet és Lampert Sándort, a Parlament konyhafőnökét is. Minden csapat a maga módján próbálta megnyerni a zsűri tagjait.

Június 11-én pedig a hivatalos ünnepi esemény keretében a kimagasló tevékenységet végző kollégákat jutalmazták. Az Intézmény menedzsmentje Szent Margit Kórházért Emlékplakettet, főigazgatói/igazgatói dicséreteket, főorvosi, adjunktusi előléptetéseket adott át és elbúcsúztattuk nyugdíjas kollégáinkat is.

Főigazgató úr beszédében utalt a Kórház sikereire, a közösen elért eredményekre, emellett röviden vázolta az előttünk álló év feladatait is. Az Egészséges Budapest Programnak köszönhetően, illetve uniós forrásokból jelentős beruházások megvalósításának lehetőségéről is szólt ünnepi beszédében dr. Badacsonyi Szabolcs.

Az ünnepség további részében emlékplakett, főigazgatói, igazgatói dicséretek, főorvosi előléptetés átadására került sor:

  • a Kórházért végzett kiemelkedő munkájáért Szent Margit Kórházért Emlékplakettben részesült: dr. Markovits György egykori főigazgató
  • kiemelkedő szakmai és lelkiismeretes munkájáért főigazgatói dicséretben részesült: az Élelmezési Osztály és a Dietetikai Szolgálat
  • orvos igazgatói dicséretben részesült: Vörösné dr. Gáspár Mária a Központi Gyógyszertár részlegvezető szakgyógyszerésze
  • ápolási igazgatói dicséretben részesült: Mihailov Ferencné a Gasztroenterológiai Osztály főnővér –helyettese
  • gazdasági igazgatói dicséretben részesült Steiner Katalin gondnok

A közalkalmazotti jutalmazás, valamint az orvosok intézményen belüli szakmai, erkölcsi előmenetelének szabályzata alapján: főorvosi kinevezésben részesült: dr. Ivánka Attila a Sebészeti Osztály adjunktusa.

Az Intézeti Tudományos és Kutatásetikai Bizottság idén is megrendezte 2018. május 24-én a Fiatal Diplomások Fórumát. A rendezvény nagyon sikeres volt, magas részvétel mellett 12 előadás hangzott el. Az 5 tagú Bíráló Bizottság a prezentációk értékelés során most is a témaválasztást, az önálló munkát, az előadónak a témában való tájékozottságát, és az előadás színvonalát, továbbá az időkeret betartását pontozta. E Tudományos Fórum keretében a fiatal orvosok számára lehetőség nyílik, hogy a bemutathassák gyakorlati felkészültségüket, elhivatottságukat. Az említett szempontok alapján a következő előadók értek el helyezést, melyet pénzjutalommal is díjaztak. (a Bíráló Bizottság döntése alapján holtversenyben három második helyezés született) Az emléklapokat Prof. Dr. Berényi Marianne az Intézeti Tudományos és Kutatásetikai Bizottság elnöke, a Fejlődésneurológiai Osztály osztályvezető főorvosa adta át.

1.dr. Radovics Tibor az Onkológiai Osztály rezidense
2.dr. Horváth Dávid a Fejlődésneurológiai Osztály rezidens
2.dr. Pártos Gergely a Gasztroenterológia Osztály szakorvosa
2. Szurkos Eszter a Fejlődésneurológiai Osztály pszichológusa
3.dr. Szabó Alexandra a Központi Gyógyszertár rezidense

Az ünnepség második felében a nyugdíjba vonuló Kollégáinkat búcsúztattuk. Megköszönve az évtizedekig, vagy évekig tartó áldozatos, kitartó munkájukat. Köszönetet érdemelnek mindenért, amit a Szent Margit Kórház működéséért fejlesztéséért és betegek gyógyulásáért tettek.

Nyugdíjba vonult:

  • Lévárdi Ferenc egykori orvos igazgató-helyettes, Szülészeti és Nőgyógyászati osztályvezető-helyettes
  • Benei Zoltánné röntgen asszisztens
  • Gondáné Tóth Mária szakdolgozó
  • Stefán Ilona szakdolgozó
  • Szabó Bálint Gyöngyi szülésznő
  • Lovasiné Neukufunt Edit szülésznő
  • Mosur Gabriella szakdolgozó
  • Puchinszki Pálné titkárnő
  • Révészné Erdélyvári Gyöngyi gyógytornász
  • Valkai Jánosné szakdolgozó
  • Török Jánosné laboratóriumi szakasszisztens
margitnapok1DSC_0909margitnapok15margitnapok14margitnapok13margitnapok12margitnapok11margitnapok10margitnapok9margitnapok8margitnapok7margitnapok5margitnapok4margitnapok3margitnapok2margitnapok31margitnapok30margitnapok28margitnapok27margitnapok26margitnapok25margitnapok24margitnapok23margitnapok22margitnapok21margitnapok20margitnapok19margitnapok18margitnapok17margitnapok16margitnapok46margitnapok45margitnapok44margitnapok43margitnapok42margitnapok41margitnapok40margitnapok39margitnapok38margitnapok37margitnapok35margitnapok34margitnapok33margitnapok32margitnapok60margitnapok59margitnapok58margitnapok57margitnapok56margitnapok55margitnapok54margitnapok53margitnapok52margitnapok51margitnapok50margitnapok49margitnapok48margitnapok47margitnapok73margitnapok72margitnapok71margitnapok70margitnapok68margitnapok67margitnapok66margitnapok63margitnapok62margitnapok61margitnapok89margitnapok88margitnapok87margitnapok86margitnapok85margitnapok84margitnapok83margitnapok82margitnapok81margitnapok80margitnapok79margitnapok78margitnapok77margitnapok76margitnapok75

A Fiatal Diplomások Fórumán elhangzott előadások összefoglalója az alábbiakban olvasható:

  1. dr. Sárközi Adrienn – Kardiológiai és Kardiológiai Rehabilitációs Osztály

Végállapotú májbetegekben a károsodott neurális baroreflex-érzékenység összefügg a fokozott endotélfunkcióval

Bevezetés: A krónikus májelégtelenség mortalitásának rizikófaktora a csökkent baroreflex-érzékenység (BRS), azonban a csökkenés mechanizmusa nem ismert. A baroreflex két komponensből áll: a baroreceptor érterületek tágulékonysága által meghatározott mechanikus (mBRS) és az idegrendszeri jelfeldolgozás érzékenységéből adódó neurális (nBRS) összetevőből. Állatkísérletes tanulmányok szerint a NO a központi idegrendszeri struktúrákban hatva dózisfüggően modulálja a baroreflex-érzékenységet. A krónikus májbetegségben kimutatott fokozott endoteliális NO-felszabadulás a neurális összetevőt károsíthatja. Jelen tanulmányunk célja kettős volt: megvizsgáltuk, hogy (i) a károsodott baroreflex-funkció hátterében a mBRS és/vagy a nBRS csökkenése áll-e, illetve (ii) hogyan befolyásolja a fokozott endotélfunkció a nBRS-t.

Módszerek: 24 krónikus májelégtelenségben szenvedő beteget (55 ± 7 év), valamint 23 korban és nemben egyeztetett kontroll alanyt vizsgáltunk. A BRS-t egyidejű EKG-regisztráció és vérnyomásmérés segítségével, a spontán szekvenciális módszerrel határoztuk meg. A mBRS-t az a. carotis communis disztenzibilitási koefficiensével (DC) jellemeztük. A nBRS becslésére a BRS és a DC hányadosát használtuk. Az endotélfunkciót az a. brachialis áramlás- indukált vazodilatációjával (FMD) jellemeztük.

Eredmények: A BRS jelentős csökkenést mutatott a betegcsoportban a kontrollcsoporthoz képest (7,00 (5,80 – 9,25) † vs. 11,10 (8,50 – 14,80) ms/Hgmm). A mBRS a két csoportban nem különbözött (2,34 (1,81 – 2,68) vs. 2,61 (1,97 – 3,84) 10 -3 /Hgmm), azonban a nBRS jelentős csökkenést mutatott a májbetegekben az egészségesekhez képest (3,54 ± 1,20 * vs. 4,48 ± 1,43 ms/10 -3 ). Az FMD jelentősen nagyobb volt a betegcsoportban (9,81 ± 3,77 † vs. 5,59 ± 1,36 %). Az FMD és a nBRS között betegeknél szignifikáns negatív (r=-0,49 * ), míg kontroll alanyokban szignifikáns pozitív (r=0,62 * ) korrelációt találtunk. (medián (IQR); átlag±SD; * :p<0,05; † :p<0,01)

Következtetés: A végállapotú májbetegek csökkent baroreflex-funkciójának hátterében nem a BRS mechanikus, hanem neurális komponensének károsodása áll. Egészségesekben az endoteliális NO a neurális baroreflex-érzékenységet növeli, míg végstádiumú májbetegekben a centrális, endoteliális NO-túltermelés feltehetőleg szerepet játszik a nBRS-csökkenés mechanizmusában.

  1. Bajusz Szilvia gyógytornász – Fejlődésneurológia

A perinatalis stroke-on átesett csecsemők korai diagnosztikája

Az agyvérzést gyakran gondolják csak a felnőtteket, azon belül is leginkább az idős embereket érintő betegségnek, de sajnos az újszülöttek is nagy kockázatnak vannak kitéve e tekintetben. A csecsemőkori stroke aránya 1:5000. Perinatalis stroke-ról akkor beszélünk, ha 20.gestatios hét és a 28. életnap között zajlik le az agyat károsító esemény. 3 fő típusát különítjük el, az artériás ishaemias, a vénás thrombosisos, és a hemorrhagias stroke-ot. Az agyvérzés következtében kialakulhat féloldalt érintő mozgásbeli eltérés, értelmi érintettség, vagy akár tartós epilepszia betegség, ezek bekövetkezte azonban sosem áll egyenes arányosságban a stroke súlyosságával. Ezért is nagyon fontos a stroke-on átesett csecsemők minél korábbi fejlődésneurológiai, komplex kivizsgálása, és utána a rendszeres nyomon követése, hiszen nem ritkán a tünetek csak később, 4-5 hónapos kor körül alakulnak ki. Kutatásom célja a Fejlődésneurológiai Osztályra 2007 és 2018 között kivizsgálás céljából felvett, stroke-on átesett csecsemők diagnosztikai folyamatának elemzése. Szempontjaim közé tartozik többek között: az oldaliság és a lokalizáció eloszlása, korai tünetek megjelenése (convulsio), valamint a korai ellátás (hűtés, gyógyszerelés).

  1. Csepeli Bernadett gyógytornász – Fejlődésneurológia

Az újszülöttkori stroke utánkövetése, a neuroterápia hatása

A stroke egy olyan állapot, mely során az agyi vérkeringés tartós zavara áll fenn. Az újszülöttkori stroke többnyire még az intrauterin létben, vagy a perinatális időszakban alakul ki. Ez a probléma az újszülötteknek csak igen kis százalékát érinti. A sérülésnek nem mindig van hatása a későbbi életminőségre, vannak azonban esetek, melyek hosszútávú következményekkel járnak. Így nem lehet egyértelműen következtetni az agyi történés súlyosságából a későbbi lehetséges kimenetelre. A stroke következtében kialakulhat ugyanis hemiparesis, epilepszia, és értelmi érintettség is.

Kutatásomban a Fejlődésneurológiai Osztályon kivizsgált, majd után követett, stroke-on átesett csecsemőket vizsgáltam, akik 2007-től napjainkig fordultak meg az osztályon. Az osztályos kivizsgálás során ritkán volt észlelhető a stroke-hoz köthető motoros tünet, ezek megjelenése a 4-5 hónapos korban esedékes kontroll idején volt a legjellemzőbb. Az epilepszia azonban ennél már hamarabb is kialakulhatott. A kutatás során olyan kérdésekre keresem a választ, mint: Egyértelmű összefüggés van-e a stroke lokalizációja, és a megjelenő motoros tünetek között? Megfigyelhető-e különbség a jobb- ill. a baloldalon megjelenő hemiparetikus tünetek gyakoriságában? Az esetlegesen megjelenő epilepsziás tünetek társultak-e értelmi érintettséggel? Milyen arányban volt hatásos a tünetek megjelenésekor beállított neuroterápia az után követés befejezésekor tapasztalt állapot tükrében?

  1. dr. Pártos Gergely – Gasztroenterológiai Osztály

LGV proctitis – a differenciáldiagnosztika nehézségei

Bevezetés: A proctitisek differenciál diagnosztikája a gasztroenterológus napi munkájának része. Etiológiai szempontból leggyakrabban az ismeretlen eredetű gyulladásos bélbetegségek (IBD) kapcsán számolhatunk vele. Egyéb kóroki tényező lehet a szexuálisan közvetített fertőző ágens. A lyphogranuloma venereum (LGV) okozta proctitis klinikuma és endoszkópos képe sokszor megtévesztésig utánozza a proctitis ulcerosa jellemzőit.

Esetismertetés:Előadásomban egy 28 éves férfibeteg esetét ismertetem, akinél az osztályos felvételt megelőzően fél évvel diagnosztizálták más intézményben endoszkópos és szövettani vizsgálattal a gyulladásos bélbetegséget. Proctitis ulcerosa fellángolása miatt utalták be Osztályunkra 2017. márciusában. A klinikai tünetek előterében a tenesmus és véres-nyákos székürítés állt. A colonoscopia során látott kép aktív proctitis ulcerosának imponált, de atípusos volt, így más etiológia is felmerült az elváltozás hátterében. Az elvégzett vizsgálatok HIV pozitivitást és rectalis chlamydiasist igazoltak.

Következtetés:Habár az LGV proctitis incidenciája és prevalenciája folyamatosan nő, célzott diagnosztika híján továbbra sem ismert a gyakorisága a gasztroentrológiai ambulanciákon és osztályokon. Fiatal homo-/biszexuális férfibetegeknél, ahol a terápia mellett nem gyógyuló ulcerativ proctitis igazolódik az endoszkópia során, mindenképpen megfontolandó a HIV és hepatitis szerológiai vizsgálat elvégzése mellett a canalis analis területéről nyert minta Chlamydia DNS vizsgálata, hiszen a nem igazolt, így nem megfelelően kezelt LGV proctitis esetén súlyos szövődmények alakulhatnak ki.

  1. dr. drSzéll Melinda – Nephrologiai Osztály

Gyulladásos biomarkerek, mint vezérfonalak az antibiotikum terápiában

A fertőzéses kórképek adekvát ellátása számos esetben kihívást jelent a belgyógyászati klinikai gyakorlatban, az antibiotikumok optimális alkalmazása az utóbbi évek rezisztenciaadatai mellett jelentősen felértékelődött. Annak eldöntése, hogy mikor kezdjünk el egy antimikrobiális terápiát, illetve hogy mennyi ideig alkalmazzuk, sok esetben szubjektív szempontok alapján történik, túl későn elkezdett kezelés súlyos esetben a beteg életét veszélyeztetheti, a túlzott mértékű felhasználás azonban egyrészt a rezisztenciaarányok, másrészt a mellékhatások számának növekedésével vezethet kedvezőtlen prognózishoz. A CRP és a prokalcitonin szintjének követése fertőzéses-gyulladásos kórképekben azok közé a „point of care” vizsgálatok közé tartozik, amik mind az antimikrobiális terápia megfelelő indikációjának felállításához, idejében való elkezdéséhez, mind a leállításához nagy segítséget nyújthatnak a klinikusnak. A prokalcitonin bakteriális infekciókkal szemben mutatott nagyobb szenzitivitásának és specificitásának köszönhetően az antibiotikum terápia szorosabb monitorozását teszi lehetővé, számos klinikai vizsgálatban szintjének a követése a kezelés időtartamának rövidülését eredményezte anélkül, hogy e döntés kedvezőtlenül befolyásolná a prognózist.

Előadásomban a prokalcitonin antibiotikum kezelésben betöltött szerepét ismertetem a rendelkezésre álló nemzetközi irodalmi adatok és az intézményünkben alkalmazott gyakorlat tükrében. Esetbemutatásként egy 68 éves, granulomatosis polyangiitisben szenvedő férfibeteg történetét ismertetem, aki alapbetegsége kapcsán intenzív osztályos, majd ismételt nephrológiai ellátásban részesült. Az alkalmazott, immunszuppressszív terápia, illetve a hosszas kórházi tartózkodás mellett kialakult nozokomiális fertőzések komplex antimikrobiális terápiát tettek szükségessé, amely megtervezésében a már fent említett gyulladásos markerek voltak segítségünkre.

  1. dr. Haller István – Onkológiai Osztály

CDK 4/6 gátlás a hormon-receptor pozitív emlőrák kezelésében esetismertetés kapcsán

Bevezetés: Hormonreceptor pozitív, HER2 negatív (human epidermális növekedési factor 2), lokálisan előrehaladott vagy metasztatikus emlődaganat kezelésében új terápiás eljárásként került bevezetésre a CDK 4/6 (ciklin-dependens kináz 4/6) gátlás.Az első CDK 4/6 gátló terápia, a palbociclib 2017-ben került bevezetésre a mindennapi gyakorlatban, hormonterápiával kombinációban, hormonérzékeny- és hormonrezisztens esetek kezelésére egyaránt, aromatázgátlóval vagy fulvesztránttal együtt adagolva. Pre- vagy perimenopauzában lévő betegek esetében az endokrin terápiát luteinizáló hormon-felszabadító hormon (LHRH) agonistával kell kombinálni.

Célkitűzés: Ismertetni a CDK 4/6-gátló (palbociclib) és endokrin terápia (fulvesztránt) kombinációjával elért terápiás eredményeket, esetismertetés kapcsán.

Beteganyag és módszer: A 78 éves betegnél, 1988-ban, emlődaganat miatt bal oldali quadránsrezekciót és axilláris blokkdisszekciót végeztek, amit sugárterápia követett. 2003-ban szigma adenoma miatt bélrezekció történt. 2011-ben bal oldali emlőben recidiva igazolódott, így masztektómiára került sor. A beteg adjuváns aromatázgátló terápiában részesült 5 éven keresztül, 2016 januárig. 2014 augusztusában vesetumor miatt jobb oldali nephrectomia történt. 2017 márciusában jobb emlőben emlődaganat áttéte igazolódott, cutan metasztázisokkal. Staging CT vizsgálaton egyébb diszemináció nem igazolódott. Palbociclib (Ibrance) + fulvesztránt (Faslodex) terápiát kezdtünk el 2017 júliusában.

Eredmény: Majdnem egy év kezelés után a jobb emlőben lévő recidívák komplett remissziója alakult ki, a cutan metasztázisok jelentős regressziója mellett.

Következtetés: A palbociclib mint CDK 4/6 gátló egy igen hatásos, új hatásmechanizmusú terápia, alkalmazása során a betegség hosszútávú, akár évekig tartó remisszióját tudjuk elérni, a beteg igen jó életminősége mellett.

  1. dr. drHorváth Dávid – Fejlődésneurológia

„Milyen korán nincs még későn” – plexus brachialis laesio kezelése Osztályunkon

A születésnél szerzett plexus brachialis laesio a gyakori szülési sérülések közé tartozik. Incidenciája világszerte változó, 0,3-4,6/1000 élveszülés, a szülészeti ellátástól, illetve az újszülött méretétől függően.

A sérülés helye és mértéke szerint különböző fokú és típusú parézis keletkezhet. A születés után közvetlenül jelentkező tünetek nem jelzik előre a sérülés súlyosságát. Az időben felismert, pontosan diagnosztizált esetekben korai speciális terápiával javíthatunk a sérült végtag állapotán. Kezelés nélkül az érintett kar jelentős gyengesége, hosszútávon pedig akár következményes funkcionális deficitje is bekövetkezhet a rendellenes testséma kialakulása révén.

A klasszikus physiotherapias megközelítésen kívül a Fejlődésneurológián alkalmazott kezelés két fő tényezője a korai idegpont felőli unipolaris elektrotherapia, és a korai sensomotoros neurotherapia azon elemei, mely mindkét oldali felső végtag együttes mozgását provokálják centralis (vestibularis) inger hatására.

Célom az alkalmazott komplex kezelés bemutatásán keresztül felhívni a figyelmet az ellátó centrumba való irányításra, illetve időben megkezdett, intenzív, neurohabilitáció és neurorehabilitáció jelentőségére.

  1. dr. Hajnáczky András Károly – Szülészet és Nőgyógyászati Osztály

A terminusközeli farfekvéses terhességek ellátása Németország szülészeti központjaiban

Az utóbbi évek statisztikái alapján Németországban a terminusközeli terhességek 3-5%-nak esetében található a magzat medencevégű fekvésben. A terhességi hetek előrehaladtával a spontán fordulás valószínűsége koponyavégű fekvésbe egyre inkább csökken. Szakmai körökben az elmúlt évtizedekben komoly viták alakultak ki a farfekvéses terhességek menedzsmentjével kapcsolatban, különös tekintettel a magzati és anyai morbiditást és mortalitást illetően. M.E. Hannah (Toronto University) 1997 és 2000 között egy randomizált multicentrikus tanulmány (Term Breech Trial) keretén belül a tervezett császármetszéssel világra segített újszülöttek állapotát hasonlította össze a hüvelyi úton megszületettekével. A vizsgálat megállapította, hogy a tervezett császármetszés kontrollcsoportjában az újszülöttek a korai posztpartális szakban egészségesebbek voltak, a kétéves utánkövetés viszont nem mutatott ki szignifikáns különbséget a két csoport egészségi állapota között. Elsődleges stratégiai lépésként a külső fordítást lehet a páciensnek felajánlani, melynek során az operatőr az előzetesen fenoterol-infúzióval ellazított méhen speciális műfogásokkal koponyavégű fekvésbe próbálja fordítani a magzatot. A külső fordítás 30-60 %-os sikerességgel kecsegtet, ez az arány nagyban függ az előzetesen kihordott terhességek számától. Az első lépés kudarca esetén az objektív módon megbecsülhető szülészeti rizikó függvényében lehet a hüvelyi szülés vagy a császármetszés lehetőségét felajánlani. A Német Nőgyógyász Társaság (DGGG) szakmai protokolljában a farfekvéses hüvelyi szülés abszolút kontraindikációjaként a következő faktorokat nevezi meg: intrauterin növekedési retardáció (< 10. percentilis), becsült magzati súly 3800 g fölött, magzati dysproporció (fejkörfogat >> haskörfogat), az anyai medence anomáliái. Az elmúlt évtizedek császármetszést preferáló beállítódása miatt a szülészorvosok jelentős hányadának csupán minimális tapasztalata van farfekvéses hüvelyi szülések vezetésével kapcsolatban, ez a humán tényező sokszor predesztinálja a terhesség befejezését tervezett császármetszéssel.

  1. Szurkos Eszter pszichológus – Fejlődésneurológia

A spina bifidával élő gyermekek értelmi fejlődése

A Fejlődésneurológia Osztályon a születés utáni pár órától 2-3 éves korig tart az MMC-sek kezelése, nyomon követése. A spina bifidás csecsemővel és családjával egy szakemberekből álló csapat (team) foglalkozik, melyen a fejlődésneurológus, a gyógytornász és a hólyag és végbél elektromos kezelését végző asszisztens mellett fejlődéspszichológus is részt vesz.

Vizsgálatom célja annak felderítése, hogy az esetleges nagymozgásbeli elmaradáson kívül, milyen változások mennek végbe a fejlődés más aspektusában ezeknek a gyermeknek. Ehhez a Brunet-Lézine-féle vizsgálati módszert alkalmaztuk. Szempontjaim: a nagymozgás, a manipuláció (finommotorika), a beszédfejlődés/beszédértés és a szociális készségek megfigyelése ezeken a kisdedeken.

A vizsgálat csoport egy része VP shunttel rendelkezik. Ezzel kapcsolatban a másik, számomra érdekes felvetés, hogy van-e bármilyen következménye a shunt beültetésének a gyermekek mentális és szociális fejlődésére.

  1. dr. Szabó Alexandra gyógyszerész – Nephrologia – Gyógyszertár

Hemodializált betegek antikoaguláns terápiájának követése

A krónikus vesebetegek (KVE) száma évről évre növekszik. Napjainkban Magyarországon több mint 10.000 beteg kap életfenntartó dialízis kezelést. Az urémiás állapot önmagában hemosztázis zavart idézhet elő; részben fokozza a koagulációs hajlamot, ugyanakkor trombocita diszfunkció miatt gyakori vérzéses szövődményekhez is vezethet. A vérzés rizikót tovább növelheti a dialízis kezelés során, az extrakorporális keringés intaktságának megőrzése céljából vagy egyéb okból adott antikoaguláns terápia. Ugyanakkor az orális antikoaguláns (OAC) kezelés egyik leggyakoribb indikácija a pitvarfibrilláció (PF), prevalenciája KVE-ben igen magas, az érintett betegekben antikoaguláns terápia alkalmazását mérlegelni kell.

A munka során a Szent Margit Kórház Művese Állomás krónikus hemodialízis (HD) programjában levő vesebetegek antikoaguláns terápiáját elemeztük vérzéses szövődmények és nem kívánatos kardiovaszkuláris események előfordulása szempontjából.

Retrospektív kohorsz vizsgálatban, 101 krónikus dializált beteg (55 férfi, 46 nő) adatait elemeztem. A betegek átlag életkora 69 ± 12 év volt. Hemodialízis időtartamuk átlaga 31 hónap. A HD kezelés során a betegeink 69 %- a nem frakcionált heparint, míg 31 % -uk kis molekulasúlyú hepraint (LMWH) kapott, mely mellett valamennyi dialízis kezelés hatékonynak bizonyult (Kt/V=1,34). Betegeink közül 3 beteget ideiglenes kanülön, 33-at tartós kanülön, 65 beteget pedig Cimino fisztulán keresztül dialízálnak. Morbiditási indexük átlaga 5,4 ± 2,3.

A HD kezeléseken túl, egyéb okból is antikoaguláns terápiát igénylő betegek közül 20 beteg LMWH-t és 11 beteg OAC-t kapott. A tartós HD kezelés ideje alatt 34 főnek volt vérzéses szövődménye ( 34 % ). A vérzéses komplikációt elszenvedett betegek közül 5 beteg részesült OAC és 9 beteg adott magának a dialízis mentes napon LMWH-t, továbbá 20 olyan betegnek is volt vérzéses szövődménye, akik csak a dialízis alatt kaptak véralvadásgátló terápiát. HD mentes napon is antikoagulált betegcsoportban (N=30 életkor: 68.2év) gyakoribb volt a vérzés (47% vs. 28%) és nagyobb volt a transzfúzió igény (63% vs. 49%) a dialízis mentes napokon véralvadásgátló terápiában nem részesülőkkel (N= 71, életkor: 69,7év) szemben.

OAC terápiában részesülő HD kezelt betegeinkben az INR beállítás nehéz feladatot jelent. A vizsgált időszakban a 11 OAC beteg közül csak 1 beteg INR-je volt legalább az év 50 %-ban terápiás tartományban, ennek ellenére 5 betegnek (45 %) volt vérzéses szövődménye a HD alatt.

Az orvosi javallat ellenére a HD betegeink 29 %-a rendszeres NSAID szedő, közülük 38%-nál klinikai vérzés jelentkezett, és kevesebb átlag maradék vizelettel rendelkeztek (492 ml), mint a NSAID-t nem szedők (755 ml).

Jellemző a polifarmácia: 28 fő szed aspirint, 13 beteg clopidogrelt.

Következtetés: Betegeinkben a körültekintő szakellátás ellenére több mint 30%-ban nem kívánt vérzéses szövődmény jelentkezett. Amennyiben ezen betegekben dialízis mentes napokon is antikoaguláns terápia szükséges akkor az LMWH biztonságosabbnak tűnik az OAC-vel szemben. A krónikusan dializált, rendkívül esendő betegek véralvadásgátló gyógyszeres terápiáját mindig egyéni elbírálás alapján, a kockázat-haszon mérlegelése után kell indítani. Ebben a betegcsoportban az individuális terápiának kifejezett jelentősége van.

  1. Cseh Ágnes gyógytornász – Fejlődésneurológia

Az agyi szabályozási zavar kezelhetősége hypothermiában részesült és nem részesült asphyxiás újszülötteknél

Világszerte az újszülöttek 3-5 ezreléke szenved el asphyxiát a születés kapcsán. Magyarországon a perinatális asphyxiával diagnosztizált csecsemők számát 150-200-re becsülték 2017-ben. A születés körüli hypoxiás ischaemiás állapot károsítja az egész szervezetet (szív, máj, vesék, tüdő, gasztrointesztinális rendszer), de legfőképpen a központi idegrendszert. Az ennek következtében kialakuló hypoxiás-ischaemiás encephalopathia (HIE) 10%-ban okoz halált, 10%-ban alakulnak ki cerebral paresis tünetei, és 40%-ban lesz a csecsemő mentálisan vagy pszichomotorosan érintett. A HIE következményeinek csökkentésére a hypothermia bizonyult a leghatékonyabbnak. Jelen munka témája a Szt. Margit Kórház Fejlődésneurológiai Osztályán 2008-2017 között kezelt, hűtött csecsemők utánkövetéses vizsgálata; hány hypothermiás terápiában részesült csecsemőnél detektáltunk idegrendszeri szabályozási zavart, amely neuroterápiát igényelt, hány csecsemőnél nem találtunk ilyen szabályozási zavart az elszenvedett noxák ellenére az osztályon történt kivizsgálás során.

Volt-e akár pozitív irányú, akár negatív irányú állapotváltozás a 2 éves korig tartó szoros nyomonkövetés során a vizsgált csoportokban; mennyien voltak, akiknél a HIE tünetei csak később jelentkeztek, és mennyien, akik javultak, vagy gyógyultnak tekinthetők a hypothermia és korai neuroterápia együttes hatásának köszönhetően.

  1. dr. Radovics Tibor – Onkológiai Osztály

Az ascites differenciáldiagnosztikája

Bevezetés: Az ascites etiológiai ismerete fontos a terápia választás szempontjából. Az előadás célja a diagnosztikus algoritmus ismertetése, ami segítséget nyújthat a megfelelő diagnózis felállításához.

Célkitűzés: Az újonnan megjelenő II/III fokozatú, a hirtelen progrediáló és a lázas asciteses betegek differenciál diagnosztikai algoritmusának ismertetése.

Módszerek: A www.emedicine.medscape.com, a www.pubmed.com –on elérhető guideline-ok, esettanulmányok feldolgozása, a kapott információk összefoglalása.

Eredmények: Az ascites etiológiai meghatározásához szükséges a beteg részletes anamnézis felvétele (korábbi megbetegedések, kísérő megbetegedések, műtétek, transzfúziós anamnézis, családi anamnézis, szedett gyógyszerek, abúzus, trauma, a tünetek és panaszok megjelenésének időrendbeli sorrendje), teljes fizikális vizsgálata, vitális paramétereinek ismerete, képalkotó eljárások, laboratóriumi diagnosztikai vizsgálatok (serum, ascites) eredményei. A serum albumin / ascites albumin grádiens (SAAG) meghatározásával a kóreredetet Portális Hipertóniára (PH) (SAAG &gt;11 g/L) és nem Portális Hipertóniára (NPH) (SAAG &lt;11 g/L)-ra lehet osztani. A NPH eseteket további laboratóriumi vizsgálatok (glükóz, összfehérje, fajsúly, LDH, triglicerid, amiláz, kreatinin, urea, fehérvérsejt, neutrofil granulocyta, lymphocyta) segítségével tovább osztályozhatóak, a PH összfehérje meghatározása segít a cardialis és hepaticus ascites elkülönítésében. Az emelkedett fehérvérsejt, neutrofil granulocyta, lymphocyta direkt és százalékos meghatározásával a bakteriális peritonitist, malignus alapbetegség okozta peritonealis érintettséget és a tuberculoticus peritonitist lehet elkülöníteni. A citológiai meghatározás szükséges emelkedett lymphocyta szám esetén a malignus betegség kizárása, illetve igazolása miatt. A peritonealis folyadék tenyésztéseelengedhetetlen magas neutrofil granulocyta szám, zavaros folyadék, láz, hőemelkedés esetén.

Konklúzió: A részletes anamnézis felvételével, a fizikális vizsgálattal, a képalkotó és a laboratóriumi diagnosztika használatával az ascites kóreredete nagybiztonsággal megállapítható. Az etiológia ismeretében lehetőség van a korrekt terápia megválasztásában.