Onkológiai betegek és hozzátartozóik pszichoszociális rehabilitációja
A daganatos betegség diagnózisa és az onkológiai kezelés megviselheti a lelket és megváltoztathatja a beteg, valamint hozzátartozói (családtagok, barátok, stb.) megszokott életformáját is. A lelki problémák sok esetben hatással lehetnek a betegség végleges kimenetelére, ezért fontos, hogy az erre rászoruló betegek segítséget kapjanak pszichés problémáik feloldásában.
Normális lelki folyamatnak tekintjük, ha a betegség és a szükséges onkológiai kezelés közlését követően – valójában egészséges reakcióként – az érintettekben 6-8 héten át tartó, de uralható lelki nehézségek (lelki tünetek, működési zavarok) alakulnak ki.Ezek a reakciók általában átmenetiek, kezdetben intenzívebbek lehetnek, így a betegnek mindenképpen alkalmazkodnia kell a megváltozott élethelyzethez és ilyenkor párhuzamosan aktivizálódnak a megküzdést segítő érzelmi-mentális minták. A kezelőorvos, és/vagy klinikai szakpszichológus, pszichiáter segítségét kell kérni, ha a kialakult lelki problémák elviselhetetlenek, vagy ha ezek 6-8 hét eltelte után is fennmaradnak.
Tapasztalataink szerint az onkológiai betegeket gondozó házastársaknak, családtagoknak nagyon gyakran éppen annyi támaszra és útmutatásra van szükségük érzéseik kezelésében, mint a betegeknek. Vannak olyan napok, amikor ritka szeretetet és közelséget, emberséget érez az ember, máskor pedig előfordulhat, hogy megfogalmazhatatlan szorongást és dühöt. Ez az időszak érzelmekkel terhes mind Önnek, mind beteg hozzátartozójának és ezzel kapcsolatban sok érzés ilyenkor elfogadhatatlannak vagy nem helyénvalónak tűnhet az Ön számára. Talán éppen most legszívesebben elmenekülne az egész elől. Ne tegye!
Onkológiai osztályunkon támogató csoportot tartunk havonta egyszer. A családi támaszrendszer elnevezésű csoportot daganatos onkológiai beteget gondozóknak, hozzátartozóknak és mindazoknak szervezzük, akik ebben a nehéz helyzetben segítőként működnek közre.

Tanácsok
Hogyan lehet minél jobban alkalmazkodni a kórházhoz?
Ha valaki kórházba kerül, számos változáshoz kell alkalmazkodnia. Azonnal szükségessé válik az együttműködés a szakemberekkel az előírt vizsgálatok elvégzésében, majd a kezelésekben.
A kórház sokak számára egy teljesen új világot jelent, ahol a tárgyi környezet, a szokások és a használt nyelv gyakran szokatlan, ismeretlen, olykor különös, éppen ezért izgalmat, szorongást is kelthet. Korábban azt várták el, hogy a beteg legyen „jó”, azaz viselkedjen úgy, mint a jó gyermek: mindent értsen meg, és engedelmeskedjen a felnőttek elvárásainak. Ma abból indulunk ki, hogy minden ember egyedi, tiszteletet és megértést igényel. Az emberi kapcsolatokban az egyenrangúságra törekszünk, nem a betegséget gyógyítjuk, hanem a megbetegedett embert, akinek hozzátartozói is vannak. Sokféle módon támogatjuk, hogy a kórházi ápolást, gondozást igénylő betegeink minél szorosabb kapcsolatban maradhassanak hozzátartozóikkal, akik ellensúlyozhatják a kórházi élet hatásait, mintegy „élő” hidat képezhetnek a kórház és az otthon, a valóság között.
Tanácsok
- A kórházba menetel előtt érdemes tájékozódni, hogy ott várhatóan mi fog történni.
Foglalkozások
Ellátási terület
A szorongásról
A szorongás általában félelem által kiváltott, kellemetlen, zaklatott, aggódó érzelmi állapot. Gyakoriak lehetnek a kísérő testi tüneteket is: izom-feszültség, remegés, izzadás, szívdobogás, szapora pulzus, hányinger, szédülés, nehézlégzés, hasmenés, zsibbadás. Lelkileg félelmet, kiszolgáltatottságot, kilátástalanságot élhet át a szenvedő ember.
A depresszióról